Bon-bon

A mai napra már megírtam a tortás dolgot, úgyhogy most más vizekre evezek.
Egy jó ideje nézegetem már Gesztenye Bon-bon mánia blogját és csurgatom a nyálam a jobbnál jobb bonbonokra. Be is szereztem már szintén elég régen szilikon formákat, mert eldöntöttem, hogy én bizony ezt ki fogom próbálni. Kapóra jött, hogy az Aldiban, ha jól emlékszem 1600-ért volt 3 db-os csomag, amiben ilyen formák voltak:

Mivel egyébként egyenként ezek a formák nem száz forintos tételek, ezért nem bánom, hogy megvettem még akkor sem, ha eddig a szekrényben porosodtak. Szóval, elhatároztam, hogy bon-bont fogok készíteni.
A múltkor megláttam a boltban 30 dkg-os kiszerelésben összecsomagolva fehér csokit, amit meg kellett vennem, mert én majd egyszer kipróbálom a formáimat és akkor milyen jó lesz, hogy van itthon. :-D
Lehetőségeim igen korlátozottak, mivel sajnos laktóz-érzékeny vagyok és hát a legjobb bon-bonokban van tejszín. :-( Szűkülni látszott a kör, hogy mivel is kezdjem, de csak megtaláltam egyet, amihez fehér csoki kell és ugyan van benne csokis-tejszínes krém, de kihagyható.
Ma reggel úgy keltem fel, hogy elérkezett a nagy nap, ma bon-bon gyártás lesz!
A kiválasztott alany a Vörösborzselés-csokoládékrémes bonbon fehér csokiba zárva.
A csoki krém ugye felejtős, mert köszönöm, megvagyok a laktóz bevitel kellemetlenségei nélkül is.
Emlékeztem én, hogy drága tortás blogger társam Nudleee is megpróbálkozott egy Gesztenyétől ellesett recepttel és amikor olvastam, hogy eltörtek a bon-bonkái jót mosolyogtam magamban és mondtam is, hogy na majd én megmutatom, na hát kíváncsian várom én is, hogy mit alkottam. XD
Gesztenye a szíves formát használta, nekem a négyzet valamiért szimpatikusabb lett, úgyhogy azt választottam ki. Felolvasztottam a fehér csokit és elkezdtem kenegetni a formát. Az első réteg olyan vékonyra sikeredett, hogy elgondolkoztam, vajon elég lesz-e ide a 2 réteg. Betettem dermedni, majd jöhetett a második kör. Azt hiszem, hogy elég lesz a 2 réteg, de még az is lehet, hogy pontosan ugyanúgy fogok járni, mint Dóri, mégpedig össze meg vissza fognak törni, mikor kipattintom őket. Most éppen a hűtőmben pihennek, várom, hogy megszilárduljon a zselé, aztán lezárom még csokival és kész.
Alig bírom már kivárni, hogy kész legyenek és meglássuk mit alkottam.
Most pedig megyek tortázni, mert van egy "Umethar" gitár a hűtőmben és reggel óta azon töröm az agyam, hogy vajon ezt hogyan fogom beburkolni, a grafikáról meg már ne is beszéljünk. Na, de beszámolok ám arról is, hogy miként sikerült az első barangolásom a bon-bon készítés világában, hiszen azért hoztam létre ezt a bejegyzést, úgyhogy majd jövök.....
Nos itt vagyok.
Jelentem elkészültek, vagyis majdnem a bon-bonkáim. Dóri, képzeld kijött mind majdnem egy darabban! A majdnem az azt jelenti, hogy mindegyiknek lejött az alja XDDDD De viszont magát a bon-bont nem törtem össze, egyiket sem, tehát a kocka forma jól vizsgázott. Most körbekentem őket csokival és visszatettem a hűtőbe még egy körre. Elég töménynek találom a belsejét, viszont aki szereti a vörösbort, annak igazi csemege. Lehet, hogy nem is lesz ez annyira rossz, csak én még az ujjaimat nyalogattam és nem a kész bon-bont kóstoltam. :-D
Elég nehéz azonban kiszedni a formából őket. Azt hittem, hogy megfordítom és kijönnek maguktól, de nem. Mindegyiket külön-külön ki kellett nyomni-fordítani a formából és úgy féltem, hogy összetörnek a nagy erőlködésben, de kutya bajuk sem lett.
Legközelebb valami tömörebb belsejűt csinálok, mert hát nem ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy saját készítésű bon-bonok készültek a konyhámban. Képet majd hozok, ha megkötött a csoki és tudok fotózni.
Közben arra is rájöttem, hogy mi a célja a csoki krémnek benne. Lehet, hogy ha mégis beleteszem, akkor rendesen ráköt az alja és nem esik le, mert a zseléhez nem tudott odatapadni. XD Jaja, ugye most meg is fejtettem, hogy mit baltáztam el. Na, de mindenki a saját maga kárán tanul, szóval, ha valaki ilyen bon-bont készít ne hagyja ki a csokikrémet.