A feketeerdő tortával egyidejűleg készült egy dobos torta. Szintén nem tűnt bonyolultnak, de a krém készítése azért elég időigényes, viszont az eredmény kárpótol mindenért, hiszen a nem lehet elrontani. A legnehezebb része a teteje. Na a karamellel borzasztóan megégettem az ujjamat. Akkora vízhólyag lett rajta, hú...
Az első kála készítésének is eljött az ideje. A recept bevált, bolti, fehér pillecukor. A tetejének a díszítésével meggyűlt a bajom, hiszen nem vagyok profi a habzsákos díszítésben (és ezzel még mindig így vagyok, ezért csinálok szívesebben bevonatos tortákat).
A dobos tortám:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése