Eltelt egy újabb hét

Szinte felfoghatatlan sebességgel repül el a fejünk felett ez a hónap is. A jövő hét végén már április lesz (és a szülinapom :-D ) és még csak most kezdődött az év.
Itt örvendeztem a múlt héten, hogy milyen jó idő van és én ezt hogy szeretem, erre visszajött a hideg és vele együtt az eső, amiért már kevésbé rajongok. Azt is mondhatnám, hogy utálom az esőt, mert mindig olyan rossz hangulatba visz, hogy semmihez nincs kedvem, egész nap csak aludnék, ha tudnék.
A héten csak 2 olyan tortám volt, amit még eddig nem csináltam, bár nincs két egyforma torta, tehát mindig van valami, ami miatt más lesz. Eperkét már akkor is tudnék festeni, ha éjszaka felébresztenének és még a szemeimet sem volna kedvem kinyitni. Olyan lesz lassan, mint Villám McQueen, mindenki azt kéri, aminek egyébként örülök, mert ezek legalább normális mesék, nem úgy mint a Thomas, amit egyszer elkezdtem nézni és a mai napig nem tudom felfogni, hogy mit szeretnek benne a gyerekek?! Na, de nem vázolom fel a mai mesékről alkotott nézeteimet, mert tele tudnék írni vele akár egy egész oldalt is. Szóval Eperkénél tartottam, amit ezúttal feldobtam szívecskékkel és végre alkalmam nyílt kipróbálni a mini szív kiszúró szettemet is.
Aztán jött egy darus torta, apu gyerekkori jó barátjának (akiről azt sem tudtam, hogy az volt, de anyu is megerősítette a dolgot). Itt egy kicsit gondolkodóba estem, hiszen nem akartam újra a harlekin (biztos nem így kell leírni) mintát alkalmazni, az előzőn azért volt az, mert úgy kérték. Hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy legyen márványos az oldala, mert így is fekete-fehér marad, de mégis más lesz.
A legnagyobb dilemmában a héten Süsüvel kapcsolatban voltam, hiszen ennek már 3D-nek kell lennie, vagyis nem használhatom az ecsetjeimet, ami el is szomorított és meg is rémített. Először azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ülve csinálnám meg, de ezt a gondolatot hamar el is vetettem, mert az orr része nem biztos, hogy megállna, vagyis meg lehet csinálni, hogy megálljon, de nem akartam teletiplizni az egészet. Éppen emiatt döntöttem úgy, hogy akkor fektessük le és lássuk mi lesz. Féltem, amikor összeállítottam-faragtam, mert inkább nézett ki vízilónak, mint sárkánynak, na de nem adtam fel. Tettem hozzá, vettem el belőle és továbbra is víziló maradt, de úgy gondoltam, hogy ha beburkolom, akkor máshogy fog kinézni. Igazam is lett, mert mikor beborítottam, már nem is volt annyira vízilovas, bár elég sokat kellett még dolgozni vele, mire tényleg Süsüként mosolygott vissza rám. Mikor kész lettem itt örvendeztem a konyhában, hogy felismerhető! :-D
Az utolsó tortámra számos variáció volt a fejemben, de ezt már azóta szeretném megcsinálni, mióta drága druszámnál (Kiskukta) megláttam, úgyhogy utólagos engedelmeddel koppintottam az alapötletet :-D
Persze belevittem a saját stílusomat is, vagyis más színt, több virágot és rengeteg gyöngyöt használtam. Nagyon tetszik a végeredmény és köszönöm Noéminek, hogy megalkotta az eredetijét, mert nagyon szép lett (az övé) és még mindig nem tudom, hogy azt a lilát, hogy a fenébe keveri ki, mert én akármit csinálok, nem tudom elérni azt az árnyalatot.
Lássuk is a már említett alkotásokat:

Itt a tavasz - legalábbis úgy néz ki

Úgy érzem kezdek feltöltődni! Igazi tavaszi születésű lány vagyok, aki alig várja, hogy elolvadjon a hó és elkezdjen sütni a nap, feléledjen a táj és vele az ember is. Igen, ez teljesen igaz rám is. Élvezem, hogy süt a nap és végre kiszabadulhat a tél során visszafogott energiamennyiség, ami bennem tengődik.
Jön a tavasz, kérik a szerelmes témájú, virágosabbnál virágosabb és színesebbnél színesebb tortákat.
Nézzük a hétvégét: születésnapi, rendőrautó, focipálya, szerelmes, borsodis.
Kezdjük egy 70. születésnapra készítettel. Kértek rá virágot és feliratot, ezekre a típusú tortákra most már azt tudom mondani, hogy hál' Istennek semmi nehézség nem volt benne.
A rendőrautótól tartottam, ugyanis kétszer ugyanolyan tortát nem szeretek csinálni, egyrészt azért, mert nem tudok, másrészt meg mert csak :-D  Természetesen nem is tudtam megcsinálni ugyanolyanra, hiszen az előzőn azért észre lehet venni, hogy ez bizony egy Octavia, de a mostanit nem tudom beazonosítani. Kicsit elfaragtam, de a végeredmény azért elég rendőrautós lett (hiába mondta végig az én drága barátnőm, hogy tűzoltóautó! XD ).
A focipályának hirtelen azt sem tudtam, hogy kezdjek neki, mert figurákban nem vagyok nagy király, ahogy azt már máskor is említettem, tehát ezek kilőve, ami azt jelenti, hogy egyszerű pálya kell, de valamivel mégiscsak fel kellene dobni. Aztán láttam egy tortát, aminek a közepén labda van, rögtön tudtam, hogy ide is az kell. Sikerült olyan méreg zöld árnyalatot kikevernem, hogy ha ilyet akarnék, akkor nem tudnék. :-D
A heti nagy feladatnak mindenképpen "Az élethabos oldalát" tartom. Igazi  kihívás volt, na de én aztán nem hátrálok meg és nekivágtam. Azt kell mondjam nem is volt nehéz megcsinálni (a szerkezetét semmiképpen), a festés sem okozott gondot, bár tovább tartott, mint általában szokott. Szép is lett volna, ha beletörik a bicskám, ugyanis festettem én már bonyolultabb grafikájú tortákat is. A végeredményre pedig kivételesen 10 pontot adok magamnak, szép volt :-D
Végül pedig egy kis szerelmetes torta. Nem a hagyományos szív forma, de itt az ideje egy kis újításnak.
Na, tessék-lássék:

Már március van

Március van és kevesebb, mint egy hónap múlva 26 éves leszek. Még leírni is sok.
Még csak most voltam 18! Hihetetlen! Azt szoktam mondani, hogy az ember alig várja, hogy 18 legyen, nagyon nehezen jön el ez az idő, aztán észre sem veszi az ember és már 26 éves.
Húúú...
A lényeg, hogy elméletileg tavasz van, vagy tavaszodik és én ezt nagyon szeretem, ugyanis erősen nap függő vagyok. Nagyon nem szeretem a telet, mert hideg van és keveset süt a nap.
A héten történt valami, ami erősen letargikus állapotba sodort és ez ki is hatott az egyik tortára. Sima, fehér és egyszerű virágdíszítéssel kérték. Semmi ötletem nem volt és csak pakoltam a virágokat rá, majd lesz valami alapon. A végeredmény siralmas lett. Hosszasan gondolkoztam azon, hogy mit is csináljak vele. Mérgemben lementem anyuék lakrészére és jó alaposan kitakarítottam, kikapcsoltam az agyam és lefárasztottam magam. Ez jó terápiának bizonyult, ugyanis mikor feljöttem és ránéztem a tortára, akkor villant be, hogy tiszta lüke vagyok, hiszen remekül bánok az ecsettel és egy szintén ilyen tulajdonságú fórumozó társamnál már láttam a kis mintákat, amik fel dobják a tortát. Ez most engem, illetve a tortát is megmentette. Fogtam az ecsetet és festettem. A végeredmény már jó lett. Nem mondom azt, hogy teljesen elégedett lettem, mert nagyon kevés tortára mondom, hogy tök jó lett, de erre a hétvégére is jutott belőle, az egyik a targoncás a másik pedig a Csillám Pónis. A lovacskás amúgy is nagy kedvenc, mert nagyon szeretek vidám tortákat csinálni, ezek abszolút pozitív hatással vannak a lelkiállapotomra. Sok kiegészítő, kis virágok, pillangók, vidám színek, hát kell ennél több? Nyilván jobb a hatása, mint egy fekete tortának.

Kicsit vidám történek is kerekedett most, a (sajnos most már ex)pasimnak meghalt nemrég a nagyija. Nem tudom, hogy városban van-e ilyen, de falun iszonyatos mennyiségű alapanyagot táraznak be a nagyik. Na, találtunk nála kristálycukrot. 20 kg-os zsákban volt, ma számoltam meg 17 kg. Na, de a poén, a zsacsin 25ft/kg van. Igen, 25ft! Nem írtam el. A gyártási év 1988!
Mindössze 3 évvel fiatalabb a cukor, mint én! 3 évvel!
Ugye az van ráírva, hogy korlátlan a min. megőrzési ideje és ezt most igazolom én is, ugyanis a 23 éves cukornak az ég világon semmi baja. Annyi, hogy félbarna lett az évek során, de anyu azt mondta, hogy valószínűleg azért, mert ezek még nincsenek annyira kezelve.
Nem semmi. Úgyhogy muzeális cukorral dolgozom!

Február utolsó hete, avagy átesés a tűzkeresztségen

Majdnem azt írtam, hogy január utolsó hete. Olyan gyorsan telik az idő, hogy észre sem veszem.
Na, de azért vagyok itt, mert 1 héttel le vagyok maradva és most be kell pótolnom a hiányosságot.
Összegezvén a hétvégét, úgy is megfogalmazhatnám,hogy több tortánál is elvesztettem a szüzességemet. :-D
Mi is volt? Ja, igen, playboy nyuszi, ráadásul kettő is. Eddig még nem csináltam és azt hittem könnyebb lesz, na de mégsem volt az. Alapjában véve nincs gond a burkolással, na de a füle köze...
Szétszakadt és én csak néztem és gondolkoztam azon, hogy mégis mi a sz.rt csináljak vele, hogy szép legyen. Jó lenne rájönni, hogy lehet "glettelni", mint a falat. Na, de egyszer ez is meglesz!
Aztán rendőrautó és Barbie. A babát már rég meg szerettem volna csinálni, csak eddig nem volt rá igény. Azt kell mondja, hogy nem is nehéz. annyit csesztem el rajta, hogy maradék bevonattal dolgoztam és megrepedt a szoknyája, valamint elfelejtettem, hogy keményítőn nyújtottam és foltos. Összhatásra viszont nekem tetszett, jó lett, ahhoz képest, hogy ez volt az első.