2011. március 20., vasárnap

Eltelt egy újabb hét

Szinte felfoghatatlan sebességgel repül el a fejünk felett ez a hónap is. A jövő hét végén már április lesz (és a szülinapom :-D ) és még csak most kezdődött az év.
Itt örvendeztem a múlt héten, hogy milyen jó idő van és én ezt hogy szeretem, erre visszajött a hideg és vele együtt az eső, amiért már kevésbé rajongok. Azt is mondhatnám, hogy utálom az esőt, mert mindig olyan rossz hangulatba visz, hogy semmihez nincs kedvem, egész nap csak aludnék, ha tudnék.
A héten csak 2 olyan tortám volt, amit még eddig nem csináltam, bár nincs két egyforma torta, tehát mindig van valami, ami miatt más lesz. Eperkét már akkor is tudnék festeni, ha éjszaka felébresztenének és még a szemeimet sem volna kedvem kinyitni. Olyan lesz lassan, mint Villám McQueen, mindenki azt kéri, aminek egyébként örülök, mert ezek legalább normális mesék, nem úgy mint a Thomas, amit egyszer elkezdtem nézni és a mai napig nem tudom felfogni, hogy mit szeretnek benne a gyerekek?! Na, de nem vázolom fel a mai mesékről alkotott nézeteimet, mert tele tudnék írni vele akár egy egész oldalt is. Szóval Eperkénél tartottam, amit ezúttal feldobtam szívecskékkel és végre alkalmam nyílt kipróbálni a mini szív kiszúró szettemet is.
Aztán jött egy darus torta, apu gyerekkori jó barátjának (akiről azt sem tudtam, hogy az volt, de anyu is megerősítette a dolgot). Itt egy kicsit gondolkodóba estem, hiszen nem akartam újra a harlekin (biztos nem így kell leírni) mintát alkalmazni, az előzőn azért volt az, mert úgy kérték. Hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy legyen márványos az oldala, mert így is fekete-fehér marad, de mégis más lesz.
A legnagyobb dilemmában a héten Süsüvel kapcsolatban voltam, hiszen ennek már 3D-nek kell lennie, vagyis nem használhatom az ecsetjeimet, ami el is szomorított és meg is rémített. Először azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ülve csinálnám meg, de ezt a gondolatot hamar el is vetettem, mert az orr része nem biztos, hogy megállna, vagyis meg lehet csinálni, hogy megálljon, de nem akartam teletiplizni az egészet. Éppen emiatt döntöttem úgy, hogy akkor fektessük le és lássuk mi lesz. Féltem, amikor összeállítottam-faragtam, mert inkább nézett ki vízilónak, mint sárkánynak, na de nem adtam fel. Tettem hozzá, vettem el belőle és továbbra is víziló maradt, de úgy gondoltam, hogy ha beburkolom, akkor máshogy fog kinézni. Igazam is lett, mert mikor beborítottam, már nem is volt annyira vízilovas, bár elég sokat kellett még dolgozni vele, mire tényleg Süsüként mosolygott vissza rám. Mikor kész lettem itt örvendeztem a konyhában, hogy felismerhető! :-D
Az utolsó tortámra számos variáció volt a fejemben, de ezt már azóta szeretném megcsinálni, mióta drága druszámnál (Kiskukta) megláttam, úgyhogy utólagos engedelmeddel koppintottam az alapötletet :-D
Persze belevittem a saját stílusomat is, vagyis más színt, több virágot és rengeteg gyöngyöt használtam. Nagyon tetszik a végeredmény és köszönöm Noéminek, hogy megalkotta az eredetijét, mert nagyon szép lett (az övé) és még mindig nem tudom, hogy azt a lilát, hogy a fenébe keveri ki, mert én akármit csinálok, nem tudom elérni azt az árnyalatot.
Lássuk is a már említett alkotásokat:




2 megjegyzés:

  1. Nagyon jól sikerultek! Ez az Eperke! Tenyleg profi vagy mar benne! Süsü pedig igazi Süsü lett! Meg távoli rokonságban sem hasonlít a vizilora! ;)

    VálaszTörlés
  2. Hehe...
    Igen, így már egész Süsüs, de hidd el, hogy burkolás előtt vízilónak nézett ki :-D

    VálaszTörlés