Mindjárt gyorsabban haladok így, hogy nem külön rakok fel mindent és nem kommentálok mindent. Így utólag nézegetve a naptárat egy kicsit elszörnyűlködve látom, hogy nagyon kemény tempót diktáltam magamnak, illetve diktálom még most is. De ilyen az élet, hajtani kell, különben sosem jutok előrébb. Októberben már azon is gondolkoztam, hogy mikor jön el az a pont, amikor besokallok. Azt hiszem, hogy ez már akkor eljött, csak valaki tartotta bennem a lelket és "nem volt kedvem összeomlani". Nem is szabadott volna, hiszen tele a naptár :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése