2011. január 4., kedd

Összegzés

Tortázás szempontjából az elmúlt évem második fele nagyon hajtósra sikeredett. Voltak könnyen elkészíthető torták és akadtak olyanok is, amelyekről jó párszor le kellett vennem a cukormázat mire sikerült. Rengeteget káromkodtam, sírtam elkeseredésemben, vagy éppen dühömben emiatt. Akadt egy olyan torta, ami annyira kiakasztott, hogy amikor harmadjára húztam le róla a cukormázat, akkor földhöz vágtam (a fondantot) és atomjaira rugdostam mérgemben. Ez a torta októberben készült és november végén, amikor ki kellett venni a helyéről a hűtőt, még ott is találtam zöld darabokat. :-D
De mindezek az apró bosszúságok, amelyek természetesen akkor hatalmas problémát jelentenek, szóval ezek mind hozzá tartoznak ehhez és így utólag visszagondolva már csak mosolygok rajta, hogy akkor mennyire kiakadtam ezeken.

2011.

2010. december

Az év egyik legjobb hónapja, hiszen eljött a karácsony! :-D
Azt mondanom sem kell, hogy végigtortáztam az egészet. Elérkezett az a pont is, mikor kicsit belefáradtam. Annyi tortaképet láttam és "szívtam magamba", hogy megcsömörlött az agyam egy kicsit. Pár napot volt alkalmam pihenni is, próbáltam regenerálódni, de igen hamar elteltek ezek a nyugodt percek és az élet megy tovább.

























2010. november

A hónap, melynek minden napja kínszenvedés volt. Várni, hogy végre eljöjjön az az egyetlen nap, amin csak túl szeretnél lenni. A nap, amelyik napra nem lehet felkészülni, mert mikor azt mondod valakinek, hogy IGEN, akkor nem így tervezed. Én sem így terveztem, de mégis így alakult.
Eléggé egybefolytak a napok, egyforma torták, szinte észre sem vettem, hogy egyszerre 3 Villám McQueen-t kellett csinálnom. A kép tetszett, mikor kinyitottam a hűtőt és 3 kisautó mosolygott egyszerre rám...
































2010. október



Mindjárt gyorsabban haladok így, hogy nem külön rakok fel mindent és nem kommentálok mindent. Így utólag nézegetve a naptárat egy kicsit elszörnyűlködve látom, hogy nagyon kemény tempót diktáltam magamnak, illetve diktálom még most is. De ilyen az élet, hajtani kell, különben sosem jutok előrébb. Októberben már azon is gondolkoztam, hogy mikor jön el az a pont, amikor besokallok. Azt hiszem, hogy ez már akkor eljött, csak valaki tartotta bennem a lelket és "nem volt kedvem összeomlani". Nem is szabadott volna, hiszen tele a naptár :-D