Eljött a ballagások ideje. Nekiálltam én is alkotni valami szépet, mert volt ballagónk. Úgy gondoltam, hogy már meg tudok csinálni egy táskát is (nem tévedtem). Itt azonban visszatértem a bolti pillecukorhoz, mert érdekes módon akkor egyszer sikerült megcsinálnom azt a cukormázat és azóta sem. Próbáltam 2x is, de mind a 2x a kukában landolt a végeredmény. Tehát biztosra mentem és vettem boltit. Sütöttem piskótát, a már bevált dobos krémmel megkentem, kifaragtam és pihentettem a hűtőben egy éjszakán át. Másnap talpra állítottam, bekentem a másik oldalát is és bevontam a táskát. Késsel nyomtam bele mintát, feldíszítettem és tényleg hasonlított egy táskára. Mikor elvittük a ballagónak, akkor nem értették, hogy miért kérek tőlük egy tálat, mert egy táska van a kezemben. Kikerekedett szemmel álltak, mikor mondtam, hogy ez egy torta! Még most is mosolyt csal az arcomra a jelenet, de egyébként az ilyen helyzetek a legpozitívabb visszajelzések, hiszen látja az ember, hogy másoknak is tetszik, amit csinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése